LEBUKOTT!
Volt egy falu az alföldön, ahol szokatlanul gyakran égtek le a házak. A tulajdonos általában nem volt otthon mikor kigyulladt a ház ami rendszerint teljesen leégett.
Az egyik gazda kora reggel családjával együtt a mezőre elindult. Az aratás kellős közepén tartottak, a gabona a néhány nappal korábban szakadó esőnek és viharnak köszönhetően elfeküdt.
Akkoriban még kézzel arattak, amivel keservesen lassan haladtak.
Alig kezdték el a munkát, lélekszakadtában érkezett a szomszéd fiú, aki már messziről kiáltozta, hogy ég a ház, azonnal jöjjenek haza, ég a ház...
A tűzoltó autó akkoriban még ritka jószág volt, az önkéntes falusi tűzoltők lajtos kocsija érkezett először, két ember kezelte a pumpát, és bizony a locsoló tömlőből nem különösebben fröcskölve ömlött az oltóvíz. Valaki értesítette a postást, aki a hivatalból telefonon hívta a megyei tűzoltókat, akik hamarosan megérkeztek a nagykocsival és ők is oltani kezdtek. A pumpás és a vödrös tűzoltás segítségével azt sikerült megakadályozni, hogy továbbterjedjen a tűz, de a tetőt már nem lehetett megmenteni.
Amit a tűz nem tudott elpusztítani, azt az oltóvíz elmosta.
Mentették ami menthető, és a baj melett szerencsének tartották, hogy biztosítást kötöttek az épületre.
Alig két hónap telt el a tűz óta, már beköltöztek az újjáépített házba. Még azon a héten a falu túlsó végén kigyulladt a következő épület, ahol nem voltak ennyire szerencsések, mert a teljesen fából épült szerkezet porig égett a benne lévő ingóságokkal együtt.
Az én nyugdíj előtt álló nyomozó ismerősöm a falu kocsmájában iszogatta a jó hideg fröccsöt mikor felfigyelt a háta mögötti beszélgetésre.
- Tudod öregem - mondta nem is csendben a rekedt hangú beszélő - a tüzet úgy kell intézni, hogy a szarufára erősítjük a mécseseket úgy, hogy a lángjuk belekaphasson a nádfedésbe. Legalább 10 perc kell hozzá, hogy a tűz erőre kapjon. Majd fél órába is beletelik, mire az utcáról is észreveszik, az égő tetőt. Mire a tűzet oltani kezdik addigra már lángol az egész padlás. Senki se tudja bebizonyítani, hogy ki gyújtotta fel a házat. A biztosítónak fizetni kell. - a "tűzmester" büszkén beszélt, látszott, hogy eredményesnek tekinti magát.
A nyomozó szolgálatba helyezve magát felmutatta igazolványát a gazdának. - Lehet, hogy maga ügyes ember, de most lebukott. Jöjjön velem a kapitányságra. - és a tűzkárok nagymestere nem is nagyon ellenkezett. A lelke mélyén hitte, hogy a csalást egyszer észre veszi valaki. - Miért éppen engem tartóztat le, mindenki így csinálja! - védekezett.
- Az lehet, hogy mindenki így csinálja, de maga most lebukott, ahogy már mondtam. - és a kijárat felé tessékelte a nyomozó.
Akkoriban ezt a bűncselekményt három évi börtönböntetéssel jutalmazták és a teljes kárösszeget vissza kellett fizetni a biztosítónak.
Megérte?
Lukács Béla.